Ajánljuk! Várnai Zseni: Úgy Megnőttél Szinte Félek

Saturday, 03-Aug-24 08:58:01 UTC

Te döntöd el most a mi nagy sorunk, a te felzúdult bús rabszolgavéred; borítson el a forradalmi mámor, ha hömpölyög a lázadó sereg, mint felkorbácsolt, zúgó tengerár: Most még csak háborog az óceán, s a kevély hajót már tépi, dobálja, mi lesz, ha majd ős medréből kitör, ha úrrá lesz a tenger akarása! Mi lesz, ha minden katonafiú szülőanyjától kap egy levelet, mely lázít, gyújt, vérbeborít: Csodák csodája Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Várnai zseni úgy megnőttél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem.

1. Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
2. Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - Divatikon.hu

Várnai Zseni: Úgy Megnőttél, Szinte Félek

De soha nem fog igazán felnőni, mosolyogni, nevetni, szeretni, mert mindig csak a hiányodra tud gondolni. És most valami hiányzik a családodból, és alig tudnak egymásra nézni, mert minden rád emlékeztet. Számzáras lakat Fehérje shake gyerekeknek

Várnai Zseni: Úgy Megnőttél, Szinte Félek - Divatikon.Hu

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél. Először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem nézel. Nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek. Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek. Alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nekem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé, fát, virágot, lombos ágat, - fölemeled az anyádat. Gondolatok, +1: Nem a ravatalnál kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek amíg itt vagyok Plusz 1 idézet: Petőfi Sándor: ANYÁM TYÚKJA Ej mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobábol.

Sosem voltál nehéz nekem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé, fát, virágot, lombos ágat, - fölemeled az anyádat. Kép: Internet (Eredeti: Claude Monet - Anya és gyermeke)