Döner Miskolc Kazinczy

Erdei Pinty, Az Erdők Változatos Énekű Madara - Picup.Hu

Saturday, 03-Aug-24 09:15:33 UTC

A verebekhez hasonlóan ők is maghántolók, erős csőrükkel megpucolják a magot, és az etető közelében maradva eszegetnek. A fenyőpinty (képen a hím) vonulásuk idején bogyókat, magvakat fogyaszt A pintyfélék előszeretettel látogatják a madáritatót is. Jó időben szeretnek rövid ideig pocsolni a vízben, és miután felfrissítették magukat, egy közeli fán szárítják meg a tollazatukat. Érdekesség Mindkét madárfajt gazdagon ellátta a népnyelv különböző elnevezésekkel: az erdei pintyet síró pintynek, árva pintynek, szemeti pintynek, csicsimómadárnak és csicsimőnek is hívják, míg a fenyőpintyet, nikovicnak, klikovicnak vagy nyigovicsnak is nevezik. Ezeken kívül mindkét madár osztozik a borpintyőke néven. Az erdei pintyről készült képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának! Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek! Kapcsolódó cikkek: Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Cinegefélék I. Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Élő bokortanyák - Fenyőpinty. Cinegefélék II. Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat!

Erdei Pinty Tojó És Hím - 13 Kép - Országalbum

Erdei pinty tojó - 4 kép 1 547 23 2016-03-25 Az Erdei pinty (Fringilla coelebs) tojót már fotóztam, de 35-40 méter távolságból, ezek a fotók zajosak, értéktelenek. A tojó jóval kevésbé színes, mint a hím (ld. 2. kép): hím tarkója és csőre is szürkéskék, a begye rózsaszín, a kettős fehér szárnycsíkjai erősebbek. Erdei pinty tojó és hím - 13 kép - Országalbum. A tojó csőre csontszínű, melle halvány tejeskávé barna. (Elkülönítésként 6. kép: Fenyőpinty) A kép hozzászólásai | Hozzászólni csak belépett felhasználó tud

Erdei pinty tojó és hím - 13 kép 3 068 43 2014-07-28 Az erdei pinty (Fringilla coelebs) minden korábbi fotóját a hímről készítettem. A korábbiak és a jelenlegiek is gyenge fényviszonyok mellett készültek, nem jó minőségűek! - Ez a tanulmány az erdei pinty tojót a hímmel hasonlítja össze: a hím feje kék, a begye piros, a tojó feje, nyaka és begye szürke, dísztelenebb. A főkép egy tojót mutat. A. Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Az erdei pinty és a fenyőpinty. ) Az első 4 melléklet egy tojót mutat diófa ágon B) A következő 4 kép egy erdei pinty hímet mutat be igen távoli fenyőfa csúcsán c) az utolsó 4 melléklet is a tojót mutatja egy meggyfa ágán. A kép hozzászólásai | Hozzászólni csak belépett felhasználó tud

Ismerjük Meg A Kertünkbe Látogató Madarakat! – Az Erdei Pinty És A Fenyőpinty

Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 További információk [ szerkesztés] Képek az interneten a fajról Videó a tojóról a fészeknél Videó a hímről A madár hangja Taxonazonosítók Wikidata: Q25383 Wikifajok: Fringilla coelebs ADW: Fringilla_coelebs Avibase: 37F522810CADE42A BioLib: 8999 BOLD: 70324 eBird: comcha EPPO: FRINCO Európa Faunája: 97456 Fossilworks: 368987 GBIF: 2494422 iNaturalist: 10070 IRMNG: 10197211 ITIS: 179168 Vörös lista: 22720030 NCBI: 37598 NZOR: 43a7b230-6a1e-4661-8dcd-6006639c82bd WoRMS: 558558 Xeno-canto: Fringilla-coelebs

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára. Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat, a magvakra főleg télen fanyalodik. Rövidtávú vonuló, néha áttelel. Ha nem, márciusban érkezik hazánkba. Veréb nagyságú, de karcsúbb alkatú és hosszabb farkú. A nemek színezete különböző, közösek csupán a fehér szélső faroktollak, a zöld szegélyű evezők és a sárgászöld farcsík. Az öreg hímek fejteteje, tarkója és vállfedői fényes kékesszürkék, a hát vöröses sötétbarna, a szárnyak feketék számos fehér csíkkal, a has halvány vörösbarna. Télen tollazatuk fakóbb. Az öreg tojók és a fiatalok feje és háta szürkésbarna, az alsótest halvány krémszínű, akárcsak a nagy szárnycsík. Territoriális madár, tavasszal és nyár elején a hím gyakran hallatja rendkívül erőteljes énekét, jókedvében pink-pink -nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat.

Élő Bokortanyák - Fenyőpinty

Elterjedés: Egész Európában, Kisázsióban és Észak-Afrikában költ. Ázsiában Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban mindenütt elõfordul az Alföldtõl, a dombvidéken át, középhegységeink legmagasabb pontjáig. Fészkelõhely: Eredetileg kifejezetten erdei madár volt. A nagyobb kiterjedésû középhegységi lomb- és tûlevelû erdõket éppen úgy kedveli, mint az ártéri ligeterdõket vagy a kisebb alföldi erdõtelepítéseket. Szívesen megtelepszik nagyobb parkokban, gyümölcsösökben, idõs fában gazdag kertekben, sõt mezõvédõ erdõsávokban és útszéli fasorokban is. Költési idõ: Április végétõl - melegebb idõjárás esetén április közepétõl - június végéig kétszer költ. Fészkelés: Fészkét vízszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zuzmóból építi, és szõrrel, pihével béleli. A 9-11 cm átmérõjû és 6-8 cm magas fészket csak a tojó rakja. A hím közben hangos énekléssel védi revírjét. A fészek földtõl való távolsága tág határok között mozog. Általában 8-12 m-re fészkel, lehetõleg öreg fákra, amelynek vastag ágán jól el tudja rejteni a fészket.

Ismertek dél-franciaországi visszajelzések is. Télen északabbi területekrõl (pl. Oroszországból) érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb csapatai. Védelem: Országos állománya nem veszélyeztetett.